Az empátia, az EQ és a múlt sérelmeinek szerepe az asszertív kommunikáció elsajátításában – avagy, miért nem sikerül asszertíven kommunikálnom?

Elgondolkodtató, ha gyakran találjuk magunkat olyan helyzetben, hogy bár a másik fél nem bántott minket, mi mégis belülről azt az impulzust kapjuk, hogy keménynek és lekezelőnek kell lennünk. Ilyen esetben érdemes megvizsgálnunk saját magunkat, mert előfordulhat, hogy a probléma bennünk rejlik. Hajlamosak lehetünk a múlt sérelmeiből, élményeiből kiindulva helytelen viselkedési formát kialakítani.

Az asszertív kommunikáció egy olyan kommunikációs stílus, amelyben az egyén képes kifejezni saját igényeit, érzéseit és véleményét úgy, hogy tiszteletben tartja mások véleményét és érzéseit. Az így kommunikáló egyén világosan és határozottan fejezi ki saját szükségleteit és vágyait, anélkül, hogy agresszív, vagy félreérthető lenne. Emellett nagyon jó hallgatóság és képes konstruktív visszajelzést adni.

Nem csak a személyes fejlődésünkhöz, de társadalmi kapcsolataink építéséhez is elengedhetetlen ez a fajta kommunikáció.

De mégis, hogyan lehet asszertíven kommunikálni?

• Soha ne legyen túl személyeskedő és durva a mondanivalód akkor sem, ha a véleményed alapesetben a másik fél viselkedését/döntését kérdőjelezi meg! Ahelyett, hogy azt mondanád: “Nagyon rossz volt, amit csináltál, te mindig mindent elrontasz és mindketten megszívjuk, ha így folytatod!” fogalmazz úgy, hogy: “Úgy látom, hogy ez a döntésed sem a te, sem az én sikeremre nincs jó hatással, véleményem szerint megérne egy újragondolást.”
• Maradj nyugodt! – Az érzelmek megfelelő irányítása az asszertív kommunikáció egyik alappillére, amit a fent említett példa is szemléltet. 
• Kérj visszajelzést tőle: “Mit gondolsz erről? Egyetértesz? Kérlek mondd el, te hogyan látod!” – Ez segíthet megérteni a másik fél érzéseit és hozzáállását, valamint azt érezteted vele, hogy nem a hibáján, hanem a közös megoldáson van a hangsúly.
• Tarts szemkontaktust! – Segíthet a bizalom kialakításában.

Az asszertív kommunikációt megfelelően elsajátítani empátia, érzelmi intelligencia hiányában és kezeletlen traumákkal csak nagyon nehezen – vagy egyáltalán nem – sikerülhet. 
Egy-egy agresszív megnyilvánulásunk során érdemes tehát magunkat is megvizsgálni, mert

nagy valószínűséggel belső félelmeink és negatív tapasztalataink, traumáink alakítják érzelmi reakcióinkat.

Az igazi kihívás az, hogy képesek legyünk levetkőzni a berögzült, nem megfelelő viselkedési mintáinkat. Ezen minták előtérbe helyezése sajnos nem tudatos, de megfelelő szakember segítségével tudunk rajta változtatni. Ne szégyelljünk segítséget kérni, ha az szükséges!

K.E.