Jogom van beleszólni a felnőtt gyerekem életébe

Egy elviselhetetlennek titulált anyós szemszöge.

„Igaz, hogy a fiam már 38 éves, de akkor is a fiam, a gyerekei pedig az unokáim.

Az első felesége ellenem akarta beszélni. Azt akarta, hogy szakítsa meg velem a kapcsolatot. Velem. A saját anyjával.

Bármikor látogattam meg őket, sosem volt tisztaság, amit természetesen szóba hoztam. A fiam és az unokáim nem élhetnek ilyen körülmények között. Akármikor átmentem hozzájuk, kénytelen voltam takarítani. Az unokáimmal akartam játszani, de sohasem jutottam el addig, mert mindig volt mit csinálni. Meg sem álltam a rendetlenség miatt és még a menyemnek állt feljebb. Nem akartam elhinni. Ahelyett, hogy megköszönte volna a segítségemet, azt hajtogatta, hogy kibírhatatlan vagyok és jobb lenne, ha nem jönnék kétnaponta. Tudom, hogy van egy stílusom, de neki is lenne (vagy lesz), ha majd a fia egy olyan nőt vesz feleségül, aki nem takarít. Bár főzni főz, de az ízvilágot inkább hagyjuk. Ha a fiamnak és az unokáimnak ízlik, hát egyék, de a rendetlenséget és a koszos padlót, poros szekrényt nem nézem el.
A menyem szerint egyáltalán nincs jogom beleszólni az ő családi életükbe. Viszont ha én nem szólhatok bele abba, hogy ő mit csinál, akkor ő se szóljon bele abba, hogy én mit csinálok.

Ha akarok, akkor minden nap kitakarítok a fiam házába, ha már a menyem nem képes rá.

Nagyon sok vitánk volt ebből, de a fiam nekem adott igazat. Volt olyan nap, hogy már a seprű is repült. Úgy viselkedett, mint aki teljesen megőrült. Az unokám feje mellett repült el a seprű nyele, amit a menyem hajított. A fiamnak ekkor nyílt fel a szeme és hála Istennek elváltak.
Ahogy visszahallottam, sokaknak úgy állított be, hogy én egy elviselhetetlen, gonosz anyós vagyok, aki még a kákán is a csomót keresi és miattam ment tönkre a házasságuk. Érdekes, a mostani feleségevel nincs problémám és a feleségének sem velem. Akkor hogy is van ez?
A jelenlegi menyem tényleg egy tündér. Főz, mos, takarít és mindent jól csinál. Mindig örömmel fogad engem. Mintha magamat látnám fiatalon. Ugyan így viselkedtem fiatalasszonyként.

Mostmár nem járok át olyan sűrűn, hiszen tudom, hogy a fiam és az unokáim jó kezekben vannak. Nem akarom őket zaklatni a folyamatos jelenlétemmel – mivel végre normális asszonyt talált magának – így már nem szükséges.”